Nem szívesen beszél róla az ember, pedig nagyon sokakat érint.
A 40 és 60 év közötti korosztály nagyjából fele, a 75 év felettiek 75 százaléka küzd vizelettartási gondokkal. Az ezzel járó érzelmi stressz és szégyenérzet igen erõs, így kevesen fordulnak segítségért a nehézségükkel, pedig van megoldás!
A stresszinkontinencia és a késztetéses inkontinencia a leggyakoribb.
Az elõbbinél nevetésre, tüsszentésre, köhögésre, vagyis hasûri nyomásfokozódásra jelentkezik a vizeletcsepegés, ami a gátizomzat alátámasztó, zárófunkciójának meggyengülése, csökkent mûködõképessége miatt alakul ki (akár fiatalabb nõknél is szülést követõen). Utóbbi pedig a hirtelen fellépõ, erõs vizelési ingernél fordul elõ, amit általában húgyhólyag-fertõzés, gyulladás, a húgyhólyag-kimenet átjárhatóságának csökkenése, illetve hólyag- vagy vesekövek okoznak.
A stresszinkontinencia sok esetben kezelhetõ ún. Kegel-gyakorlatokkal, amelyek megerõsítik a PC izmokat (ez az alhasi izomcsoport felelõs a hüvely és húgycsõ körüli, valamint méh- és gátkörnyéki izmok feszességéért). A torna lényegében abból áll, hogy az intim tájékon található izmokat megfeszítjük pár másodperce (mintha mindent nagyon vissza akarnánk tartani), majd elernyesztjük. Ezt a nap folyamán többször is meg lehet ismételni tulajdonképpen bármikor, hiszen nem látja senki, ha épp tornáztatjuk. Ha elég becsületesen csinálja az ember, szépen, fokozatosan egyre feszesebbé válik ott ahol kell, így jó eséllyel már egy hirtelen tüsszentés sem fog kellemetlen helyzetbe hozni!
A késztetéses inkontinenciára javasolt tõzegáfonya fogyasztása valamilyen formában, amely jó hatással van a felfázásra és egyéb húgyúti fertõzésekre, továbbá szintén beválhat a visszatartó izmok feszesítése.
Amennyiben a fentiek nem válnak be, mindenképp forduljunk orvoshoz! A gyógyszeres kezelésen át a sebészi beavatkozásig sokféle gyógymód létezik, mely mind segít, hogy javuljon az életminõségünk.
