A magyar köztudatba a rendõrség egy olyan, nemzetközi porondon feltûnt segítségkérõ jelzést vezet be, amellyel a kiszolgáltatott helyzetben lévõ emberek akár némán is jelezni tudják, hogy veszélyben vannak.
A segélykérõ kézmozdulatot bárki használhatja arra, hogy figyelmeztessen másokat (beleértve az esetleg közelben tartózkodó rendõrt), azonnali segítségre van szüksége, azonban körülményei – például fenyegetettség – miatt telefonon vagy egyéb módon nincs lehetõsége rendõri segítséget kérni.
A mozdulat Kanadából indulva hódította meg a világot, és már Magyarországon is elkezdett terjedni a közösségi médiában.
A magyar rendõrség számára ugyanakkor nem csupán egy új segítségkérõ módszerrõl van szó, hanem az általa kifejtett nevelõ hatásról is, amely megtanítja embertársainkat arra, hogyan figyeljünk egymásra, hogyan vegyük észre a bajbajutottakat magunk körül a rohanó világban, és hogyan nyújtsunk segítséget csendben a megfélemlítettek biztonságát védve. Megtanítja a társadalom tagjait vigyázni a másikra, védeni egymást, ébernek lenni. Kialakul a cselekvõ emberbarátság példája, általa a tudatosság felerõsödik, ezért is különlegesen fontos a magyar rendõrség számára az egységes segélykérõ mozdulat magyarországi bevezetése.
Mivel az áldozatok a bántalmazó elõtt sokszor nem tudják/akarják vállalni a segítségkérés tényét, a rendõrség elõtt azonban a látencia miatt jelzés nélkül többnyire ismeretlenek maradnak az ilyen jellegû bûncselekmények, a bántalmazottaknak lehetõsége van egy új eszköz használatára, a néma segítségkiáltásra, amivel a kiszolgáltatott helyzetükben is segítõ jobbot remélhetnek a társadalomtól, a rendõrségtõl.
Készített az ORFK egy animációt a kézmozdulat helyes használatáról, emellett azonban az is nagyon fontos, hogy a társadalom tagjai felismerjék azt, és megtegyék a szükséges lépeseket.
Amennyiben ilyen néma segítségkérést tapasztal, hívja a 112-t, és lehetõség szerint adja meg a következõ információkat a hívásfogadó részére:
- a bejelentõ neve, telefonszáma;
- hol tapasztalta a segélykérést (helyszín);
- hogyan tapasztalta a segélykérést (mi történt, kinek van szüksége segítségre, kivel volt egy társaságban a segélykérõ);
- felmerül-e közvetlen életveszély;
- látja-e még a segélykérõt (ha nem, akkor merre távozott);
- személyleírás a segélykérõrõl és a vele tartózkodó további személy(ek)rõl
Zala Megyei Rendõr-fõkapitányság
Bûnmegelõzési Alosztálya
