Ma már talán mindenki hallott a social bullying fogalmáról, a lelki bántalmazásról, amelyet akár élõben, akár a különbözõ social media felületeken keresztül érheti a mai fiatalokat. Szinte nincs olyan ember, aki ne lenne valamilyen módon a téma érintettje, legyen szó általános iskolás gyerekrõl vagy akár tinédzserrõl. Budavári Fülöp ma már sikeres modell, influencer, aki hamarosan a TV2 online riportereként is látható lesz, de még jól emlékszik arra, számára is milyen küzdelmesek voltak az iskolás évek.
„Az általános iskolában nem tartoztam a legmenõbb srácok közé. A lányok nem nagyon foglalkoztak velem, a többi fiú pedig nem nagyon akart velem barátkozni. Ebben gondolom az is benne volt, hogy elég befelé forduló gyerek voltam. Egyszer egy osztálykirándulás alkalmával üvegezést játszottunk este, az egyik lány számára az volt a feladvány, hogy meg kellett csókolnia engem, aminek a személyem miatt szemmel láthatólag nagyon nem örült és vissza is utasította azt. Ez aztán elég erõsen megmaradt bennem a késõbbi ismerkedéseim alkalmával. Ezt csak nagyon sok pozitív élmény tudta feledtetni velem" – meséli.
„A problémát próbáltam egyedül megoldani. Akkoriban a social bullying fogalom még nem volt ilyen ismeretes,nem tudtam pontosan mi történik velem, azt gondoltam, hogy ezt megérdemlem,
biztos azért kapom a többiektõl, aminek következtében egy idõ után már én utáltam és bántottam a legjobban magamat. A felsõ tagozatos általános iskolai tanáraim emlékeim szerint egyáltalán nem látták a fontosságát a diákok lelki fejlõdésének támogatásának. Nem csak nekem, senki másnak sem igazán segítettek ebben. Elég teljesítmény centrikus intézmény volt, ahol igyekeztek minden számukra érdektelen témát a szõnyeg alá söpörni, hogy csak a tanulmányi eredmény maradjon prioritásként, és ez szerintem sok helyen a mai napig így van. A szüleim persze próbáltak támogatni engem, de valójában a bántalmazások közege az iskola volt, így ott tudtak volna fellépni ellene" – tette hozzá.
Fülöp szerint bár sokat javult a helyzet, de még mindig nem jut kellõ figyelem a témának. „Sajnos sokan a mai napig nem értik meg a gyerekek mentális jóllétének fontosságát. Pedig késõbb az életben való eredményes érvényesülésükben ez jelentõsebb szerepet tölthet be, mint az iskolában szerzett érdemjegyeik.
Fontos, hogy ne várjunk arra mikor egy gyerek kér segítséget a bajban,mert tudjuk, hogy ez általában csak az utolsó pillanatban jön el, helyette proaktívan kell felhívni a figyelmüket arra, hogy saját közegükben milyen építõ, vagy épp visszahúzó lehet viselkedésük. Ezért is indítottam el az „Együtt a bántalmazás ellen" projektemet" – árulta el Fülöp, aki népszerûségét mindenképpen szerette volna egy jó ügy szolgálatába állítani.
„Nagyon fontos, hogy sokat beszélgessünk a gyerekekkel és ne hagyjuk, hogy egy szóval lerendezzenek bennünket, ha épp a napjukról kérdezzük õket. A "Milyen napod volt?" kérdés helyett szerintem sokkal eredményesebb a "Mi volt a mai napon legjobb, legrosszabb pontja?" például. Emellett az iskolák felelõssége az, hogy amíg a szülõ nem találkozik a gyerekével, mert õ az iskolában tölti az idejét, ott egy támogató környezetben legyen. Éppen ezért is tervezek egy iskolai elõadássorozatot ebben a témában, mert a tanárok edukációja ugyanolyan fontos, mint a szülõké."
(Origo)
