Bevallom, túlságosan gyakran használom az okostelefonomat. És minél gyakrabban használom, annál gyakrabban tör rám a kényszer, hogy azonnal ellenõriznem kell, mi újság vele. Bárhol és bármikor. A fogorvosi rendelõben. Az iskolából hazafelé. Amikor dolgozom. Amikor várok a buszra. Sõt, még reggeli közben is!
Gyakran máris azon kapom magam, hogy a kezemben van és feloldottam a képernyõ zárját, pedig még nem is tudom, hogy mire szeretnék rákeresni. Néha pedig csak kényszeresen kutatok, valami újdonság után – megnézem az e-mailjeimet, beleolvasok a kedvenc blogomba, a naptáramat nézem, a Twitteremet.
A megzavart élet
A kutatók és a szakértõk szerint az okostelefonok többféle veszélyt is jelentenek az életünkre nézve. Az okostelefonok kicsi és kényelmes méretüknek, egyszerû használatuknak és a milliónyi ingyenes alkalmazásnak, valamint az állandó kapcsolatban létnek köszönhetõen megváltoztatják a viszonyunkat a számítógépekkel is – sokkal nagyobb változásról beszélünk most, mint amikor a laptop és a hagyományos, asztali számítógép különbsége jelentette a változást.
Ez annak köszönhetõ, hogy a tulajdonosok a fentebb felsorolt tulajdonságaik miatt állandóan a közelükben tartják a telefonjukat, a felkelés pillanatától kezdve a lefekvéséig. Ezalatt az idõ alatt pedig a készülék biztosítja számukra az üzenetek és értesítések állandó áramlását, illetve felkínálják az egyszerû és gyors információszerzés lehetõségét.
Zavarnak bennünket az okostelefonok
A formájánál és egyszerûségnél fogva az okostelefonok szinte állandóan a "zavarás" megtestesítõi. Az okostelefonok többek, mint más „kütyük” és nem adják meg az esélyt arra, hogy tulajdonosaik egy pillanatra is elfeledkezzenek róluk és egyedül maradjanak saját gondolataikkal – vagy családjukkal, barátaikkal. Hiszen ha másért nem, már csak azért is a közelben lesznek, hogy telefonon elérhetõnek bizonyuljunk.
A kutatások egy dologra biztosan rávilágítanak – az embereknek mély, primitív késztetésük van afelé, hogy mindig tudják, mi is zajlik körülöttük. Valószínûleg ez a késztetés segített nekünk túlélni az õskorban. És szerintem ez a késztetés a fõ oka annak, hogy az emberek nem tudják elviselni a gondolatot, hogy akár egy bitnyi új információ is van a világban és õk nem juthatnak hozzá – ez pedig a már-már betegesen gyakori és intenzív okostelefon-használathoz vezet. Én is tudom, hogy nem vagyok elég erõs ahhoz, hogy ellenálljak a késztetésnek, ezért próbálom állandóan moderálni magamat.
Hogyan intézd az okostelefon-használatodat?
Nem tudnád feladni az okostelefonodat, de szeretnéd kicsit visszafogni magadat? A kutatók az alábbi lépéseket javasolják, hogy kontrollálni tudd az okostelefon-használat mértékét.
- Légy tudatos és erõs azokban a helyzetekben, amikor épp ellenõriznéd a telefonodat. Mi vett rá erre? Az unalom? A magány? Az idegesség? Biztos van valami más, amivel csillapíthatod az alábbi érzéseidet!
- Légy erõs, amikor a telefonod csörög vagy pittyeg. Nem kell mindig és azonnal válaszolnod. És sokat segíthet az is, hogyha a legtöbb értesítést kikapcsolod.
- Légy fegyelmezett és szabd meg a határokat magadnak, hogy mikor nem használod az okostelefonodat. Jegyezd meg ezeket a helyzeteket (például amikor a családoddal vagy, amikor vezetsz, amikor a barátoddal/barátnõddel kettesben vagy) és ezeket az órákat (például este 9 és reggel 7 között) és ezekben az elõre kijelölt helyzetekben kapcsold ki a telefonodat.
Hidd el, te leszel a legmeglepettebb és legboldogabb, amikor rájössz, hogy ilyen erõs vagy és ellen tudtál állni a vágyadnak.
Egyéni eredmények
Hogy én is ésszerûbben használjam az okostelefonomat, lassan kezdtem moderálni magamat. Elõször nem 15, hanem csak 30 percenként ellenõriztem, majd ez átváltott egy 60-percenkénti szokássá. (Természetesen kivétel, ha tényleg sürgõs dologról van szó.) Kikapcsoltam a netet a telefonomon, amíg nem volt rá valóban szükségem és letöröltem a közösségi médiás alkalmazásokat a telefonomról. Azt is megfogadtam, (és be is tartom) hogy egyáltalán nem használom az okostelefonomat vezetés közben.
Az eredmények? Már egy pár nap után sokkal könnyebb és boldogabb minden. Rájöttem, hogy így sokkal jobban tudok koncentrálni, nyugodtabb vagyok, és végre el tudom különíteni azokat a helyzeteket, amikor valóban szükségem van egy információra attól, amikor csak unalomból nyomogatnék valamit.
