Idén 80 éve, hogy elkezdõdött a Jézus Szíve-templom (közismert nevén Felsõtemplom) bõvítése, újjáépítése, mely révén elnyerte mai formáját az Isten háza.
A jeles évforduló alkalmából és az építtetõ hittanár-pap, Longauer Imre atya emlékére pénteken az esti szentmise után, 19 órától ingyenes koncertet ad a templom Szent Imre Kórusa és annak vezetõje, Kruppai Tamás kántor. A rendezvény érdekessége, hogy 1941-ben, szintén éppen 80 évvel ezelõtt alakult meg a kórus, amely Longauer Imre tiszteletére választotta a Szent Imre nevet. Az sem véletlen, hogy a bensõséges ünnepségre – melynek fõvédnöke Cseresnyés Péter államtitkár – Szent Imre herceg ünnepén kerül sor.
– A templom elõdje 1764-ben épült Nepomuki Szent János tiszteletére, barokk stílusban – idézte fel Várnai László, a jelenlegi plébános. – 1824-ben megnagyobbították és kétemeletes tornyot építettek hozzá. 1890-ben felvetették a templom további bõvítésének tervét, a kanizsaiak több mint 100 ezer aranykoronát gyûjtöttek össze e célra. Aztán jött az elsõ világháború, a pénzt hadikölcsönbe fektették, ami azonban elveszett. De az álmot nem hagyták vele veszni, Gazdag Ferenc püspöki biztos vezetésével templomépítõ bizottság alakult, a kanizsai fiatalság pedig lázas buzgalommal kapcsolódott be az új templom megépítéséért indított újabb gyûjtésbe, aminek köszönhetõen 28 000 pengõ jött össze.
A tervek szerint egy hatalmas, kéttornyú templomot építettek volna az Eötvös téren. Gazdag Ferencet 1940 nyarán az egyházmegyei hatóság Kiskomáromba helyezte plébánosnak, majd dr. Czapik Gyula, az új megyés püspök a templomépítõ bizottság ügyvezetõ elnökévé Longauer Imre hittanárt nevezte ki. Sok-sok töprengés után dr. Krátky István polgármesterrel, a bizottság világi elnökével úgy döntöttek, hogy mivel nincs elegendõ pénz a tervezett kéttornyú templom építéséhez, inkább a régi, ahogy akkor hívták, felsõtemplomot bõvítik.
– A tervek elkészítésére felkérték Kiss István mérnök századost, a szombathelyi hadtest vezetõ mérnökét. Közben megindult az anyagbeszerzés is – a legtöbb építési anyag a háborús korlátozások miatt már zárolva volt, azonban a nagykanizsai hadosztályparancsnok, Széchy Imre vezérõrnagy segítségével kiutalták a szükséges anyag jelentõs részét. 1941 tavaszán már téglák tízezrei álltak a felsõtemplom körül. Közben elkészültek a színes ablakok, a templompadok is. Bámulatos volt az emberek áldozatkészsége. A kis elemistáktól kezdve mindenki – szegény és gazdag egyaránt – kivette részét a segítségnyújtásból. Talán a legmeghatóbb az volt, hogy a kanizsai honvédek még a Don partjáról is elküldték zsoldjukat a templom építésére. 1941. augusztus 25-én Horváth Lipót építõmester, nagykanizsai építési vállalkozó elkezdte a templom bontását, a régi épületbõl csak a torony és a kórusrész maradt meg. A templomi szobrokat és képeket ideiglenesen a városi múzeumban helyezték el. 1942. november 8-án gyönyörû idõben szentelhette föl az új templomot dr. Simon György veszprémi nagyprépost és püspöki helynök, aki valamikor szintén kanizsai diák volt. Az eredetinél jóval nagyobb, kereszthajós, modern templomuk lett a kanizsaiaknak.
Várnai László atya kérdésünkre jelezte: lassan ismét aktuálissá válik a templom – amely a kaposvári egyházmegye legnagyobb temploma – felújítása, külsõ és belsõ festése. Mint mondta: a mostani kormány támogatja, segíti a templomfelújításokat, s a választások után remélhetõleg a munkát folytatni tudó Orbán-kurzus biztosít forrást a Jézus Szíve-templom megújulásához is. Hozzátette: a templom felszentelésének 80. évfordulóját jövõre egy nagyobb lélegzetû eseménnyel szeretnék megünnepelni.
(ZAOL)
