Minden szülõ a legjobbat akarja gyermekének. Azt, hogy felnõve okos, sikeres, gazdag, befolyásos, egészséges, boldog ember váljon belõle. Mindent meg akar adni neki. Mindent megad?
Egy felmérés szerint a jelenkori szülõk naponta 7 percet beszélgetnek átlagosan a gyermekükkel. 7 percet a rendelkezésre álló napi 1440-bõl. S tegyük hozzá, hogy õk még szerencsések, mert van családjuk és vannak szüleik. A nevelést tehát a szülõk önként átadták?
Mivel töltjük a megspórolt idõt? Az biztos, hogy online elfoglaltsággal 7 percnél nagyságrendekkel több idõt töltenek gyerekek és szülõk is…
S hogy mire nevel a virtuális világ? Arra, hogy nem kell küzdeni, mindent megkaphatok, mert megérdemlem, jobb velem a világ. Mindent, mégpedig azonnal. Vágyak kielégítése bármi áron. Olyan vágyaké is, amelyekre meg kellene tanulni nemet mondani, vagy legalább szabályozni, mederbe terelni. Elég egy klikk. Bármikor. Nem tanulok meg nemet mondani, mert nem is kell. Még egy tiltott fa sincs, mint az Édenkertben. Nincs olyan, hogy nem szabad. Ráadásul nem kell semmiért keményen megdolgozni. A jövõkép, hogy influenszer leszek, bájosan mosolygok, Tik-Tok videókat készítek, hogy legyen pénzem úgy élni, mint a celebek. A pénzemet is a neten költöm el, hiszen csak egy kattintás és mindent megrendelhetek. Két értékem van: az idõm és az adataim, személyiségem. S mindkettõt önként boldogan átadom, hogy a techcégek rendelkezzenek vele. Modern rabszolgaság? Ideális fogyasztók leszünk mindannyian, de lesznek-e még a világon termelõk?
Rengeteg ismerõsöm van online, de egy valódi barátom sincs. Mindent megoldok online gyorsan, rengeteg idõt spórolok, amit aztán a neten töltök el. A szelfiken mindig mosolygok, mert nagyon bejött az élet, de csak a telefonom tudja. Az élmények amiket megosztok, nagy részét más élte meg, én csak továbbadom. A valódi személyiségem egyre kisebb az onlinehoz képest, idõm nincs, egyedül vagyok, élményeim nem valódiak. Még a szerelmeim, vágyaim sem.
S hogy mire nem tanít meg? Nem tanít meg nemet mondani, így nem tanít meg a jó és rossz megkülönböztetésére, az alapvetõ értékekre. Nem tanít meg gondolkozni (Gugli, a „barátom”, úgyis mindent tud), összefüggéseket látni. Nem tanít meg küzdeni a célokért (a célokat úgyis a netrõl szedem), nem tanít meg értékelni a dolgokat, nem tanít meg a kitartásra. Nem tanít meg kimozdulni, megmozdulni, a fotelba hozza a világot (ki látta a WALL-E címû rajzfilmet?). Nem tanít meg a valódi érzelmekre.
Ha egy babysitter nevelné így a gyerekeket, elég gonosznak tartanánk… Mégis elég sokan örömmel bízzuk erre a nevelõre nemcsak gyerekeinket, de magunkat is. Az internet alapvetõen jó, de a nevelést ne bízzuk kizárólagosan csak a világhálóra…
A 7 percünket próbáljuk inkább megnövelni. Tegyük le kicsit a mobilt, a laptopot. Én is hagyom már pihenni a billentyûzetet.
Zala Megyei Rendõr-fõkapitányság Bûnmegelõzési Alosztály
