Bemegyek szent templomodba – A hitélet hajdani emlékei és hagyományai Kiskanizsán címmel jelent meg Horváth Jánosné és Kunics Zsuzsanna könyve, melynek ünnepélyes bemutatóját nemrégiben tartották a Plakátházban.
A kötet címe: Bemegyek szent templomodba – A hitélet hajdani emlékei és hagyományai Kiskanizsán
Az Együtt Kiskanizsáért Egyesület gondozásában megjelent kötetet sokan méltatták. Gábris Jácint, az önkormányzat Oktatási, Kulturális, Ifjúsági és Sport Bizottságának elnöke beszédében kiemelte: a kiskanizsaiak több nyelven beszélnek. A hagyományápolásén, a lélekén, hiszen a mindennapokban megélik a kereszténységüket, ezen felül pedig nagyon jól értenek az anyaföld nyelvén.
Majd Dénes Sándor, a városrész önkormányzati képviselõje lépett a mikrofonhoz, aki szerint is értékes könyv született, melyre minden „Sáska” méltán büszke lehet. Hozzátette: a könyv szerzõje, Horváth Jánosné Julianna igazi lokálpatrióta, aki kötõdik gyökereihez, a közösség tradícióihoz, s ezeket a legnagyobb alapossággal felkutatja és átadja a következõ generációnak. A kitartó kutatómunkájában a Thúry György Múzeum végig támogatta, dr. Száraz Csilla igazgató és Kunics Zsuzsanna történész-muzeológus szintén önzetlenül mellette állt.
- A kiskanizsaiak ezzel a kiadvánnyal megbecsülik a múltjukat, s ezáltal megérdemlik a jövõjüket – folytatta. – Mert jövõt tervezni a múlt ismerete nélkül szinte lehetetlen. A felkutatott, összegyûjtött ismeretek értéke akkor válik valóssá, ha azt közkinccsé tesszük.
A kötet bemutatását dr. Molnár Ágnes néprajzkutató-kulturális antropológus, a Miskolci Egyetem adjunktusa vállalta. Viszont betegség miatt nem lehetett jelen, de gondolatait felolvasták a közönségnek. A szakember kiemelte: egy kiállítás képei – ezúttal egy 2014-ben megrendezett tárlaté – formálódtak könyvvé, amely képeket a szerzõk bõséges információkkal egészítették ki. Anyagának összegyûjtésében elévülhetetlen érdemei vannak Horváth Jánosnénak, aki fáradhatatlanul, anyagiakat és fáradságot nem sajnálva éveket, évtizedeket szentelt a fotók és az írásos dokumentumok felkutatásának, rögzítésének. Illetve Kunics Zsuzsanna történésznek, aki szakértelmével, tanácsaival, áldozatos szerkesztõi munkájával segítette a kötet megszületését. Külön köszönet illeti a fényképek elkészítéséért, digitalizálásáért, szerkesztéséért Hohl Zoltán gyûjteménykezelõt, valamint Tábori Zitát és Makrai Márton fotóst, míg a kötet végsõ formába öntéséért Balogh Józsefet.
- Nemcsak Kiskanizsa lakói gazdagodnak e könyv megjelenésével, hanem a tudomány is: a néprajz, antropológia, a helytörténet, a vallástudomány, a mûvészettörténet képviselõi egyaránt becses forrásként forgathatják lapjait – tette hozzá. – Az eleven valóságot ábrázolja, amely szervesen gyökeredzik a múltban. A tényeket, információkat a legtárgyilagosabban tálalja. Ugyanakkor sokszínûségével, a közösséget érintõ adatok gazdagságával, képeivel az olvasó legmélyebb érzelmeit szólítja meg, s ezáltal mégis személyes élményt nyújt számára.
A szerzõtárs, Kunics Zsuzsanna kiemelte: eredetileg sokkal szerényebb kötetnek terveztek, de ahogy Horváth Jánosné szó szerint házról házra járt Kiskanizsán – az újabb adatokhoz még újabb fotók gyûltek, egyre több került elõ a fiókok mélyérõl, s régi albumokból. Ezeket kiegészítették a múzeumban õrzött felvételekkel, s a korábbi kiállítások során a gyûjteményükbe került egyházi, egyesületi zászlók, tárgyak felvételeivel. Számos adatot gyûjtöttek a múzeumban fellelhetõ dokumentumokban, a zalai sajtóban, iskolai értesítõkben, s a kiskanizsai plébánia Historia Domusában, így állt össze „morzsánként”, apró adalékokból a 225 oldalas kötet. A hatalmas, a hosszú évtizedek alatt összegyûjtött anyag összerendezése, tematizálása nehéz feladatot jelentett.
A szerzõ, Horváth Jánosné, az Együtt Kiskanizsáért Egyesület elnöke a könyv létrejöttét támogatók részére szóló köszönet szavaival kezdte.
- Némi sorszerûséget is látok abban, hogy az idén a Sarlós boldogasszony templomunk 150 éves jubileumát is ülhetjük – mesélte. – Örüljünk együtt, hogy a könyvünkkel hozzájárulhatunk az évforduló méltó megünnepléséhez, hogy emléket állíthatunk az elmúlt 300 év áldozatvállalásainak, a hívek hitéleti gondozását ellátó ferences szerzeteseknek és egyházmegyés papjainknak.
(ZAOL)
