Kardos Ferenc helytörténész Plosszer Ignácz nyughelyénél
Forrás: Szakony Attila / Zalai Hírlap
A temetõ egyszerre személyes és közösségi emlékhely, a régi korok különös lenyomata. Ha végiggondoljuk, minden általunk ismert és szeretett személy elõidéz emlékeket, régi történeteket. Nagykanizsán a Tripammer utcai sírkertben megéri hosszabb sétát tenni.
A járvány miatt a Nagykanizsai Városvédõ Egyesület nem szervezett temetõi sétákat, de idén tervezik már, s ezekhez akár az ország más pontjairól is lehet jelentkezni. A sétákon elmondott történetek összeállításában két kanizsai intézmény, a Thúry György Múzeum és a Halis István Városi Könyvtár segít, s persze korabeli újságok is tanúskodnak a történetekrõl.
Most elsõsorban azokra a városi polgárokra igyekszünk ráirányítani a figyelmet, akik a város aranykorának iparosai, kereskedõi és városfejlesztõ polgárai voltak. Olyan emberekre, családokra, akik a 19. század végén a dualista Magyarország már vasúttal is rendelkezõ kereskedõ nagyvárosának lakóiként, gazdagítóiként örökös példaemberekké válhattak.
Ebben a városvédõk tagja, a lokálpatrióta helytörténész Kardos Ferenc volt a segítségünkre, akivel két ilyen emlékhelyet látogatunk meg.
Elsõként Sallér Lajos (1842– 1905) építõmester és családja obeliszkjénél állunk meg. Õ építõmester, azaz kivitelezõ és tervezõ volt egy személyben. Sok kanizsai épület szól tehetségérõl: õ tervezte és építette többek közt a Bajer-házat (a közismert Muskátli épületét), az Arany János és Teleki utcai iskolaépületeket, a Zerkovicz-házakat, a palini Somogyi-kúriát és a ménestelep épületeit, a Török-kútként ismert díszkutat, az ipartestület székházát a Sugár úton, sõt, az utóbbihoz tartozó kerítést is. Az épületben mûködött korábban vendéglõ, könyvtár és mûvelõdési ház is. Sok olyan épület áll Nagykanizsán, ahol neves építészek tervei alapján Sallért bízták meg.
Ha még mélyebbre nézünk a történelemkönyvekben, felfedezhetjük: elismert alakjává vált a városnak, amit az is jelez, hogy 1885 és 1893 között az Önkéntes Tûzoltó Egyesület parancsnokaként teljesített szolgálatot. Haláláig elnöke maradt a Nagykanizsai Általános Betegsegélyezõ Egyletnek. Ebben a kriptában nyugszik Fodor Aladár orvos is feleségével, Sallér Arankával.
A másik, a korszak építészetét nagymértékben befolyásoló polgár, Plosszer Ignácz és családja obeliszkje kevésbé gondozott sírhely pár méterre a kápolna felé, a sétaút másik oldalán. Borostyán fedi be, és két koros fenyõ áll õrt a sír mellett. Plosszer a 19. század végének mai értelemben vett fõépítésze volt, akkori megnevezéssel városi mérnök. Az összes helyi építkezés szakfelügyelõje.
Az építkezéseken elvégezte az elõszemlét, eztán a befejezéskor az orvossal megállapította a lakhatóságot. A kanizsai születésû Plosszer Ignácz a budapesti Mûegyetem elvégzése után magán-, majd kataszteri mérnökként mûködött, késõbb Batthyány herceg kanizsai uradalmának mérnöke lett. Huszonhét éven keresztül látta el lelkesen feladatát. Õ engedélyezte és ellenõrizte a már említett Sallér Lajos által tervezett és kivitelezett középületeket, boltozott csatornát, és más városi mûveket maga is tervezett.
(ZAOL)
