Riasztó, nyugtalanságot keltõ történetek ömlenek minden pillanatban a médiából. A gyerekek még ki sem lábaltak a járvány okozta szorongásból, most az Ukrajnából érkezõ háborús hírek fokozzák a félelmüket. De hogyan nyugtathatjuk meg õket?
Nem könnyû a helyzet, hiszen mi sem tudjuk higgadtan kezelni a helyzetet. A gyerekek pedig érzékeny antennáikkal azonnal reagálnak a körülöttük folyó eseményekre. Aligha tudjuk megóvni õket attól, hogy értesüljenek a szomszédos országban folyó harcokról. A gyermeki fantáziában pedig rettegéssé nõhetik ki magukat az innen-onnan összeszedett információk.
Épp ezért jobb, ha az otthon biztonságos közegében, tõlünk hallanak a helyzetrõl, persze az életkoruknak megfelelõen. Hogyan beszéljünk a háborús eseményekrõl?
- Ne terheljük a gyereket a saját félelmeinkkel. Nem kell letagadni, hogy mi is feszültek vagyunk, de felnagyítani sem kell a problémát. Ugyanakkor jó, ha a gyerek érzi, hogy nincs egyedül a félelmeivel, és jogosak az érzelmei.
- Amikor a tudósításokat követjük akár a tévében, akár a közösségi médiában, figyeljünk oda, hogy a gyerek hallja-e, amit mi hallunk, ugyanis az nem feltétlenül az õ fülének való. Kapcsoljuk ki idõben a tévét, a számítógépet, de ne tabusítsuk a témát.
- Kérdezzünk! Tudjuk meg, mit hallott, mit gondol, mitõl fél. Ha tudjuk, hogy pontosan mi foglalkoztatja, könnyebb választ adnunk az aggodalmaira, és helyére kerülhetnek a hamis információk.
- Hagyjuk, hogy õ kérdezzen! A gyerek annyit kérdez, amennyit az érzelmi teherbírása megenged. Az életkorának megfelelõen válaszoljunk, ne bonyolódjunk bele túlságosan a részletekbe.
- Beszéljünk arról, hogy a világ nem tökéletes: történnek ijesztõ dolgok, de a család megóvja õt. Tudnia kell, hogy szülõként mindent megteszünk a biztonsága érdekében. Legyünk mi a villámhárítók.
- Dolgozzuk fel játékkal! A közös játék, a közös rajz segít kifejezni és feldolgozni a szavakkal nem kifejezhetõ félelmeket.
Adjuk meg neki azt az érzelmi támogatást, amire szüksége van. Nem csak a kisgyermekeknek, a kamaszoknak is számos kérdésük van, amivel jobb, ha nem maradnak egyedül.
