Március lévén 5 és 10 forintos államjegyek, „Kossuth-bankók”, az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc papírpénzei a hónap mûtárgyai a Thúry György Múzeumban.
A gróf Batthyány Lajos által vezetett elsõ független, felelõs magyar kormány pénzügyminisztériumának élére Kossuth Lajos került, aki legfontosabb feladatának a független magyar pénzügyigazgatás és pénzügyi rendszer megteremtését tekintette. A gazdasági és pénzügyi válság hatására értéküket vesztett osztrák bankjegyek helyett önálló magyar pénz kiadását határozta el.
– Ekkor készültek Magyarországon az elsõ papírpénzek forint néven – mondta el Kunics Zsuzsanna történész-muzeológus, a márciusi minitárlat rendezõje. – A nép körében a Kossuth-bankó elnevezésük honosodott meg, mivel minden címleten szerepelt Kossuth Lajos aláírása. A bankjegyek fedezetének megteremtésére országos adománygyûjtési és kölcsönjegyzési mozgalom indult. Nemzeti bank híján Kossuth a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal egyezett meg az önálló magyar bankjegyek kibocsátásáról. A bankjegynyomda létrehozásával és vezetésével a neves pesti nyomdatulajdonost, Landerer Lajost bízták meg, helyéül pedig a Károly-laktanyát (a mai városházát) jelölték ki. A korabeli technika élvonalába tartozó nyomdagépeket Angliából, majd Bécsbõl szerezték be. A pénzjegyeket Tyroler József tervezte, aki neves mûvészként Pesten acél- és rézmetszõ nyomdát üzemeltetett. Az elsõ hazai papírpénzeket, a 2 forintos bankjegyeket 1848. augusztus 14-én hozták forgalomba.
Az állami költségvetés terhei a honvédsereg felállításával, majd a szabadságharc kitörésével jelentõs mértékben növekedtek. Ezért Kossuth augusztus 24-én 61 millió pengõforint értékû államjegy kibocsátására kapott felhatalmazást az országgyûléstõl, a törvény királyi szentesítése azonban már elmaradt. Az államjegy abban különbözött a bankjegytõl, hogy kibocsátása mögött nem állt nemesfém-, azaz aranyfedezet, csak az állam közjövedelme, illetve hitele.
Kunics Zsuzsanna hozzátette: az úgynevezett Kossuth-bankók váltópénzeként pénzérméket verettek, a korábbi latin nyelvû helyett magyar felirattal. 1848 õszén kerültek forgalomba az 1 forintos bankjegyek és a 100 forintos államjegyek, majd 1849 tavaszán a 10 forintos államjegyek. Valamennyi címleten azonban az 1848. szeptember 1-jei dátum szerepelt. A szabadságharc végén 5 millió forint értékben 1000 forintos bankók is készültek, de ezek már nem kerültek forgalomba, az 1849. augusztus 9-i vesztes temesvári csata után elfogott Duschek Ferenc pénzügyminiszternél megtalálták és azonnal megsemmisítették õket.
– A szabadságharc bukása után a hatóságok rendeletére eleinte többen beszolgáltatták a náluk lévõ pénzjegyeket – folytatta Kunics Zsuzsanna. – Bécs azonban elutasította a beváltást, a megszálló osztrák hadsereg parancsnokai több helyen nyilvánosan elégették a bankókat, birtoklásukért börtön járt. A Kossuthról elnevezett papírpénz a függetlenség szimbóluma lett, megtartása, rejtegetése a nemzeti ellenállás egyik megnyilvánulása volt. Ennek ellenére mind a mai napig sok magyar családnál õriznek ilyen pénzeket, a Kossuth-bankó így vált az 1848-49-es forradalom és szabadságharc legelterjedtebb ereklyéjévé.
