Van olyan barátod, akivel nagyon szeretsz együtt lenni, mert bármit mondasz neki, õ megérti, átérzi és támogat? Biztosan nagyon empatikus veled. Hogyan keltheted másban azt az érzést, hogy te is empatikus személyiség vagy?
Empátia
Azokat az embereket nevezzük empatikusnak, akik másik ember helyzetét megértik és átérzik. Ebbõl fakadóan két komponense van: egy érzelmi és egy értelmi része.
Az értelmi rész az, amely miatt teljesen átlátjuk a másik helyzetét, az õ szemszögébõl is képesek vagyunk szemlélni a világot. Ez a képesség vitás helyzetekben kifejezetten hasznos, hiszen sokkal könnyebb megtalálni a közös nevezõt, vagy megértetni magunkat, ha tisztában vagyunk azzal, hogy a partnerünk hogyan látja a problémát.
Az érzelmi összetevõ pedig az empatikus törõdést takarja. Ez nem sajnálat, hanem a másik érzéseinek elfogadása, tiszteletben tartása és átérzése.
Példák az érzéketlen válaszra
Képzeld el, hogy igen nehéz napod volt. Sokat kellett tanulnod, két témazáród volt, és elfelejtkeztél egy beadandó dolgozatról, amire már amúgy is haladékot kértél. A tanárod emiatt nagyon dühös rád, és üvöltözött veled. Barátoddal találkozol, rettenetesen fel vagy dúlva, amiért a tanárod így viselkedett veled, elpanaszolod a barátodnak, és a lenti válaszokat hallod tõle. Képzeld el, te hogy érzenéd magad, ha ezeket a válaszokat hallanád?
- „Semmi okod, hogy dühös legyél. Gyerünk, inkább szórakozzunk, sokkal jobb, amikor vidám vagy.” – Ebben a közlésben az érzések tagadása jelenik meg. Ez nem segít megküzdeni az érzéseiddel, olyan mintha meg sem hallották volna, hogy mirõl beszélsz.
- „Hát, ilyenek ezek a tanárok. Semmi sem mehet úgy, ahogy szeretnénk, fogadd el.” – Ez egy jó példa a filozofikus válaszra. Teljesen elvont, személytelen. Ha valaki ezt hallja, úgy érezheti magát tõle, hogy rá nem is figyeltek igazán.
- „Megmondom, mit csinálj. Ma hazamész, azonnal megcsinálod azt a beadandó dolgozatot, és beismered, hogy elfelejtetted. Hogy kiengeszteld, csinálj még néhány szorgalmi feladatot.” – Erre a tanácsra maximum csak még dühösebbek leszünk, nem értették meg az érzéseinket, sõt tagadja azokat.
- „Meg tudom érteni a tanárodat. Már így is haladékot adott neked, te pedig visszaéltél vele. Szerencsés vagy, hogy egyáltalán kaptál tõle haladékot.” – lássuk be, ez a válasz a másik személyt védelmezi. Ismét hiányzik itt az empatikus reakció.
- „Jaj, de sajnálom. Olyan rossz neked!” – Bár empatikusnak tûnik a válasz, ettõl még rosszabbul érezzük magunkat, nem sajnálatra van szüksége egy szomorú embernek, hanem érzelmi támaszra, megértésre.
- „Hmm… Lehet, hogy ez azért van, mert a tanárod hasonlít apukádra, és tudattalanul édesapáddal szembeni haragodat fejezted ki azzal, hogy nem csináltad meg a beadandót.” A pszichologizálás még egy pszichológus szájából is furcsán hathat, de egy baráti beszélgetésben biztos nincs helye.
Milyen az együttérzõ válasz?
Végül az együttérzõ válasz: „Azta, neked aztán tényleg nagyon nehéz napod volt. Nem lehetett könnyû végighallgatni a tanárod neheztelését, fõleg, hogy aznapra ilyen sok mindenbõl kellett készülnöd.”
Ebbõl is látszik, hogy egyetlen közlésre ezernyi választ adhatunk. Empatikusnak viszont csak akkor látszunk, ha a másik személy érzéseire reagálunk.
