Folytatjuk a sportolók visszaemlékezéseit felelevenítõ népszerû sorozatunkat. Múlt pénteken Tóth László „Kályhás” a stafétát Mátyás Auguszta olimpiai bronzérmes kézilabdázónak adta át, arra kérve, hogy elevenítse fel a számára legemlékezetesebb nagykanizsai sportpillanatot.
A kézilabdától az eltelt évtizedek során sem távolodott el, a Tungsram SE szakmai vezetõjeként számítanak a tudására, mellette az U11-es leány gárda edzõje is.
– Az általános iskolában négy éven keresztül kosárlabdáztam, aztán a televízióban elkezdtem nézni a kézilabda meccseket, ami nagyon megtetszett – mesélte. – Az iskola csapatával szerepeltünk a városi úttörõ olimpián, melyen az Olajbányász sportiskola együttesével is találkoztunk. Akkori edzõjük, Dávid Sándor felajánlotta, hogy az iskolából nyugodtan menjünk el az edzésekre. Éltem a lehetõséggel, s persze ottmaradtam. Nagyjából két év múlva felkerültem a felnõttek közé, bal szélen játszottam. Igyekeztem a legjobbat nyújtani, szorgalmasan edzettem és küzdöttem a mérkõzéseken.
A csapat felkerült az NB I-be, s akkor Auguszta sok megkeresést kapott magyar csapatoktól, de kanizsaiként jól érezte magát. Mindjárt az elsõ évben gólkirálynõ lett. Az akkori számokra nem emlékszik, de az élvonalbeli rekordon egy szezon alatt 277 gól volt. Sõt egy kézilabda kedvelõ gyûjtõ 1966-tól egészen két évvel ezelõttig összegyûjtötte, hogy bizonyos játékosok a pályafutásuk alatt összesen mennyi gólt lõttek. Ebben a rangsorban Mátyás Auguszta az elõkelõ másik helyen állt, 2600 találattal. Emlékezetes pillanatként élte meg, amikor épp a Fradival játszottak bajnoki mérkõzést, s meglátta a lelátón az akkori nõi szövetségi kapitányt, Laurencz László magyar kézilabdaedzõt. Csak a meccs után derült ki az õ játékát figyelte: a látottak alapján meghívta a válogatott keretbe. Közben klubot is váltott, a Dunaújvárosba igazolt, visszautasíthatatlan ajánlatot fogadott el.
– Aztán 1996-ban Atlantában szerepelhettem a nõi válogatott tagjaként - folytatta. - Norvégiával játszottunk a harmadik helyért, s végül 20-18-ra nyertünk. A dunaújvárosi évek alatt megnyertünk mindent, amit lehetett, ezután 1998-ban Székesfehérvárra igazoltam. Majd a következõ hat évben Vácon tovább fejlõdött a játékom, ezt egy rövid spanyol kitérõ követett. Újabb váci visszatérést után kerültem a fõvárosba, ahol a Spartacusban ért véget az élvonalbeli karrierem. Ezután három szezon következett az NB I B-ben szereplõ nagyatádi Rinyamenti KC gárdájában, onnan hazatértem a szülõvárosomba, ahol kanizsai színekben újabb négy évet szerepeltem a másodosztályban. Ötven évesen még a Zala megyei bajnokságban is pályára léptem, mely után most csak a szakmai munkával és a fiatalok edzésével foglalkozom.
Mátyás Auguszta a stafétát Király Lászlónak, egykori kanizsai labdarúgónak adta át.
(ZAOL)
