A kábítószerpiacon folyamatosan megy a kémia. A fejlesztõk (akik persze nem a fogyasztóért, a fogyasztó boldogságáért, hanem a minél vastagabb pénztárcájukért dolgoznak) nem pihennek. Folyamatosan újabb és újabb, az elõzõeknél kicsit módosítottabb anyagokkal árasztják el a piacot.
Ami közös bennük, hogy egyre erõsebb, pusztítóbb hatóanyagokat próbálnak ki, amelyek elõdeiknél károsabbak, de ideig-óráig legálisak és addig is jól lehet rajtuk keresni. Mivel erõsek (minél erõsebb, annál nagyobb profit érhetõ el hígításával), sokszor a kóma és a kellemes ellazulás közötti különbség csupán egyetlen csepp. A megfelelõ dózishoz azonban ismerni kellene a pontos hatóanyagtartalmat.
Általában Európán kívüli eldugott, illegális laborokban történik a szerek elõállítása, rohammunkában. Sok esetben rövid kampányszerû mûködés után, miután a szer utcára kerül, már át is telepítik a labort máshová, ahol újabb összetevõkkel újra kezdõdik a kémia. Hatásait, illetve a benne lévõ melléktermékeket, szennyezõ anyagokat vizsgálni nincs idõ, nem is kell, úgyis megveszik. Ha meg kiderül, hogy nem jó, a gyártó már úgyis máshol lesz… Garancia nincs…
A Bûnügyi Szakértõ és Kutató Intézethez (BSZKI) elemzésre beküldött mintáknál számos esetben fordult elõ, hogy – akár azonos helyrõl egy idõben lefoglalt – azonos küllemû csomagok más-más hatóanyagot tartalmaztak!
Manapság a dizájnerdrogokat árusító internetes portálokon várják a felhasználók véleményét a szerekrõl, hiszen nincs a hatásmechanizmusukról semmilyen kutatás. Kap a megrendelõ egy fehér port, sem a díler, sem a felhasználó nem tudja, mi van benne, s ettõl a pillanattól kezdve a mai dizájnerszer-használat Zacher Gábor toxikológus szavaival nem más, mint orosz rulett, vagy engedély nélkül végzett emberkísérlet.
Ide kapcsolódik az alábbi kérdés: Ha valaki beteg, az elmegy orvoshoz, aki megállapítja mi a baj, ír föl gyógyszert, amitõl aztán meggyógyul a páciens. Elmenne-e valaki olyan gyógyszertárba, ahol maguk a gyógyszertárasok sem tudnák pontosan, mit árulnak és az mire jó, ráadásul ugyanannak a gyógyszernek is teljesen esetlegesen változna a hatóanyagtartalma? Ki tudná mennyit kellene bevenni belõle? Ki merné egyáltalán bevenni? Bevállalná biztosan?
Hiszen még a hosszú évtizedekig elõbb állatokon, majd csak azután önként vállalkozó embereken kipróbált gyógyszerek mellékhatásaitól is rettegünk! Bevesszük akkor hát csak úgy azt a szert, amirõl senki semmit nem tud biztosan, se összetételt, se erõsséget, se hatásmechanizmust, csak egy dolgot tud biztosan: jó eséllyel idén is több embert megöl?!
Miért ne?
Ezek a szerek fürdõsóként, illatosítóként, füstölõként, "nem emberi fogyasztásra" felirattal jelennek meg. Ez az egyetlen õszinte mondat, amit a terjesztõk leírnak. Persze senkinek nincs kétsége felhasználásuk felõl. Az hogy valami legális, vagy éppen nem büntethetõ, vagy nincsen jogi következménye, nem egyenlõ azzal, hogy biztonságos. Sokan így ülnek fordítva a lovon. Nem tilos, akkor biztosan jó.
Holott tudjuk (fõleg a drogosoknak talpra állítani segítõ szakemberek tudják), hogy a drogok meg-változtatnak, majd a folyamat önjáró lesz. Mond-hatjuk, igazi lutri, nagy ugrás a semmibe. Egy nagy sodrású folyóba beleugrani és utána sodródni és várni arra, mi lesz. Valami ilyesmi. Az elsõ lépés még tudatos. Utána esetleges. Lesz, ami lesz, mert a folyóba ugrónak már nincs igazán hatása a történésekre. Nincs nagyon beleszólása. Csak sodródik. Ez az egyik nagy hazugsága a szernek. Minden nagyon jó lesz, minden megoldódik. Valóban lesz jó, és valóban megoldódik. De ennek csupán már szenvedõ alanya lehet a szerhasználó, s mindenki, akit még érint. Az addigi személyi-ségnek lõttek. Ha valaha is megáll valahol, nem ott, ahol akar és nem akkor, amikor akar. Teljesen más ember lép elõ, mint amire gondolt valaha is. Csak éppen talán nem is lesz tudatában ennek.
Mit mondjak a gyereknek?
Nem kell a gyerekeknek még elõadást tartani, de szóba lehet hozni, hogy léteznek drogok, és azt is, hogy ezek mit okoznak. Az biztosan nem érdekes, hogy hogyan hatnak ezek a szerek a szerotonin nevû boldogsághormonra, de egyetlen dolgot mindenképp mondjunk el neki: a drogok megvál-toztatják, és úgy változtatják meg, hogy magába a változás folyamatába nem lesz beleszólása. Az egyetlen megoldás, ha nemet mond rá. Ezt kell tudnia róla a gyereknek.
A jó szó, szeretet és a figyelem mellett példánkkal óvhatjuk leginkább gyermekünket! Ha azt látja, hogy például családi nyaralás alatt, útközben, vagy éppen szórakozás közben felelõs magatartást tanúsítva is jól tudjuk érezni magunkat mi felnõt-tek, a dolgos hétköznapokból kiszabadulva felelõt-lenül nem hányunk fittyet azokra az együttélési normákra, szabályokra, melyeket esetleg tõle is elvárunk, akkor többet érünk el, mint bármilyen szigorú tiltással.
Forrás:
www.police.hu
www.bszki.hu
www.hir24.hu
www.nlcafe.hu
www.reposzt.hu
Zala Megyei Rendõr-fõkapitányság
Bûnmegelõzési Alosztálya
