Fájó szívvel búcsúzunk Baráth Bélától, a nagykanizsai zenei élet kiemelkedõ alakjától, zenetanártól, népdalgyûjtõtõl és tárogatómûvésztõl, városunk kitüntetettjétõl, aki életének 86. évében méltósággal viselt betegség után elhunyt.
Szerény, példamutató ember volt, akinek elhivatottsága és a zene iránti szenvedélye maradandó nyomot hagyott tanítványaiban, kollégáiban és a zalai közösségekben.
Végsõ búcsúztatása 2025. április 29-én, kedden 13 órakor lesz a Sánci temetõben, a gyászmise pedig 11:30-kor a Piarista Plébániatemplomban.
Emléke örökké velünk marad!
Baráth Béla Celldömölkön született, és már gyermekkorában megmutatkozott zenei tehetsége, furulyán játszva kezdte pályafutását. A fuvolát autodidakta módon tanulta meg, majd tanára ajánlásával a gyõri Zenemûvészeti Szakközépiskolában folytatta tanulmányait. Zenei diplomáját fagott szakon szerezte meg, majd tanára közbenjárására került Nagykanizsára, ahol a helyi zeneiskola elsõ fõállású fúvós tanáraként kezdte meg munkáját.
Pályafutása során diákok százait tanította, nagy hangsúlyt fektetve a kamarazenélésre és a zenélés örömének átadására. Számos tanítványa választotta a zenei pályát, vagy maradt a zene közelében, ami Baráth Béla munkásságának egyik legnagyobb elismerése.
A hetvenes évektõl kezdve a környezõ falvakban kórusokat vezetett, ahol lelkes közösségeket épített. E kórusmunkája során figyelt fel a helyi népdalokra, amelyeket 94 dallal gazdagítva gyûjtött össze. E gyûjtemény több dala bekerült a Zenetudományi Intézet archívumába is.
Baráth Béla neve összefonódott a tárogatóval is, amelynek hangja számos megemlékezésen, ünnepségen csendült fel Zala megyében és azon túl is.
Isten nyugosztalja!
