A legtöbb ember 60 év felett valamilyen alvásproblémával küzd, ijesztõ szám: az idõskorú lakosság 40%-a altatót szed. Sokan csak legyintenek, hogy ebben a korban már ezt el kell fogadni, bele kell törõdni, mintha az éltesebb kor nélkülözhetetlen velejáró lenne a rossz alvás (vagy nem alvás). Sokan még azt is hozzáteszik, hogy az idõseknek eleve kevesebb alvásra van szükségük, tehát ebbõl nem kell gondot csinálnunk.
Valójában teljes felnõtt életünk során megközelítõleg ugyanannyi alvást igénylünk. A különbség az, hogy amíg fiatalon ezt megszakítás nélkül tesszük, késõbb a szervezet nem tudja egyvégtében fenntartani az alvást. A pihentetõ alvás nem kevésbé fontos ebben a korban sem, a testi-lelki frissességhez hozzátartozik a jó alvásminõség.
Az alvajárástól a nyugtalan lábig
Megszakított alvás, többszöri felkelés (akár 150 mikroébredés!), korai ébredés, álmatlanság: kevesen tudnak pihentetõen, eleget aludni az évek elõrehaladtával. A 65 év felettiek több, mint felét gyötrik alvásproblémák. A leggyakoribb panasz az álmatlanság, melyre az alvás idõtartamának megrövidülése és a korai felébredés jellemzõ, és amelyet nappali fáradtság, aluszékonyság, hangulat- és memóriazavar követ.
Gyakoribbá válik az alvás során légzésleállással járó, ezért különösen nagy kockázatokat hordozó alvási apnoe szindróma és az elalvást jelentõsen megnehezítõ nyugtalan láb szindróma elõfordulása is. Az életkor elõrehaladtával szintén egyre gyakrabban fordul elõ a korai elálmosodással és korai ébredéssel járó, korai alvásfázis szindróma. Elõfordulhat éjszakai bolyongás vagy zavartság is.
Szegény embert még az ág is húzza
Igaz, hogy a szeniorok alvását megnehezítheti az életkorból adódó számos probléma, például az ízületek fájdalma, a krónikus betegségek, mozgásszervrendszeri panaszok. Az artritiszes betegek 81%-ának már az elalvással nehézségei vannak.
További gond, hogy ebben a korban már legalább egyszer ki kell menni éjjel is a mosdóba-ami után alig bírunk visszaaludni, ébren forgolódunk az éjszaka hátralévõ részében. Alig van ember, aki már ebben a korban ne szedne valamilyen gyógyszert, ezek mellékhatása is álmatlansághoz vezethet. Többféle gyógyszer együttes alkalmazása ronthatja az alvás folyamatosságát.
Idõsebb korban a krónikus testi betegségek elõfordulásának gyakorisága is nõ: az asztma, egyéb légzõszervi megbetegedések, a szívbetegségek, a köhögés, viszketés is alvászavart okozhat.
A depresszió fennállása elalvási zavarral, éjszakai felébredésekkel, vagy túl korai ébredéssel jár együtt. Az idõs kor elõrehaladtával egyre érzékenyebbé válunk az érzelmi stressz-hatásokra.
Tovább nehezíti a dolgot, ha a társunk horkol, mozgolódik éjszaka. Egy hangosan hortyogó ember mellett elaludni egyre nehezebb az évek múlásával.
Az idõskori alvászavarok hátterében gyakran állnak súlyos testi vagy lelki megbetegedések. Ilyen krónikus betegségek a magas vérnyomás, a cukorbetegség, az agyvérzés, a szívproblémák, a tüdõbetegség, a Parkinson kór, az Alzheimer kór, az inkontinencia, a reflux, az asztma és egyes prosztataproblémák. Egyes pszichés panaszok (szorongás, depresszió) is megnehezíthetik az alvást.
Az alvás nehézségeit sokszor egy szeretett személy elvesztése váltja ki. Vizsgálatok kimutatták, hogy a megözvegyülést követõ idõszakban az érintettek háromnegyedét gyötri álmatlanság.
Mit tehetünk mi magunk, mielõtt segítséget kérnénk?
Ha azt vesszük észre, hogy egyre több a gondunk az alvással, elõször nézzük meg az életmódunkat, eszközöljünk néhány változtatást, hátha sikerül úrrá lennünk a gondokon.
Alvás elõtt ne igyunk alkoholt, ügyeljünk a napi koffeinfogyasztásunkra! Ha gyógyszert szedünk, érdemes átnézni a mellékhatásokat, konzultálni a kezelõorvosunkkal esetleges kiváltásáról, csökkentésérõl. Az aktivitás csökkenése, a monotónia, az izoláció, a nyugdíjas élet mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a test úgy érzi, nincs szüksége annyi alvásra, mint korábban volt.
Nagyon fontos a rendszeres testmozgás, lehetõleg friss levegõn, de legkésõbb az alvás elõtt 2 órával. Kertészkedjünk, sétáljunk, nordic walkingozzunk, tornázzunk.
A kevés nappali fényinger, az állandó mesterséges fény ugyanis szintén ront az alvásunkon. A napfény a test cirkadián ritmusának megfelelõ mûködésében segít. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy napi két órát kellene természetes fényben tartózkodnunk ahhoz, hogy segítsük a testünket, hogy tudja, mikor van itt a lefekvés/felkelés ideje.
Tartsunk napirendet: keljünk, feküdjünk, étkezzünk ugyanakkor. Lefekvés elõtt ne együnk nehéz fûszeres ételeket, és általában se étkezzünk este 6 óra után.
Egy kis napközbeni szundítás idõnként pihentetõ lehet, de ne haladja meg az egy órát, különben éjjel nem tudunk majd aludni.
Mikor indokolt segítséget kérni?
Amennyiben hetek, hónapok óta fennáll az alvási problémánk, ami azt eredményezi, hogy nappal fáradtak, kimerültek vagyunk, netán el is alszunk – ne várjunk tovább!
Ne kezdjük magunkat gyógyszerezni, ne szedjük be a szomszéd altatóit, mert többet árthat, mint használhat. Keressük fel a háziorvosunkat, aki alvásspecialistához fog küldeni, és szükség esetén alvásközpontba irányít. Ne törõdjünk bele, hogy így kell élni és nincs megoldás!
Akár az OEP által finanszírozott, akár magánintézményben végeztethetünk alvásvizsgálatot. Egy részükért be kell feküdnünk az alváscentrumba, de néhány vizsgálat otthon is elvégezhetõ. A magánúton térített vizsgálatok közül az egyszerûbbek 15 ezer Ft-nál kezdõdnek, a komplexebbek 60 ezer Ft-tól indulnak (a probléma jellege és a szakorvos dönti el, hogy mit kell esetünkben megnézni).
A központok listája itt található: alvascentrum.hu
Az eredeti cikk ITT olvasható.
