„Tintaceruza a sörösládában” címmel tartott nemrégiben szerzõi estet a Honvéd Kaszinó tükörtermében a nagykanizsai születésû Mohai V. Lajos, József Attila-díjas költõ.
A megjelenteket Balogh László polgármester köszöntötte. Beszédében kiemelte: dicsérni érkezett a legkanizsaibb minõségi írót, aki az idén ünnepli 65. születésnapját. Mohai V. Lajos, bár már egyetemista korában elhagyta Nagykanizsát, egyáltalán nem szakadt el tõle, hiszen minden, ami fontos volt, s még ma is az a számára, az ebben a városban történt vagy pedig innen eredeztethetõ.
– Gyermek- és ifjúkori lelke ma is itt kószál szeretett városa még létezõ, vagy már lebontott utcáin – folytatta a szónok. – Azért, hogy összeszedje múltjának morzsáit, s azokat mûvészi formában a mai és a jövendõ kanizsaiakra hagyja. A kanizsai lokálpatrióták számára a szerelmes földrajz Kanizsa dicsérete, azzal a fontos üzenettel, hogy Kanizsa mindenkit vár vissza. Továbbá az, hogy töredék hazánk itt van bennünk, közöttünk, s a magasban.
Az összesen 27, javarészt verseskötettel rendelkezõ Mohai V. Lajos ezután a hallgatóságnak elmondta: Kanizsa a hazája, tulajdonképpen Krisztinaváros és az irodalom az õ otthona. Jelenleg „A kanizsai hidegház” címû prózai kötetén dolgozik, amely legalább négy hosszú részbõl állva kizárólag a kanizsai élményekbõl táplálkozik majd. A várhatóan jövõ év végére elkészülõ könyvben a gyermekkori történetek éppúgy megjelennek, mint a családi kötelékek, vagy a szerzõ városhoz fûzõdõ viszonya.
Az irodalmi est folytatásában a Tintaceruza a sörösládában címû kötetrõl is beszélgetett Balogh László, Lehota János esztéta és Szemes Péter mûkritikus, irodalomtörténész. Mohai V. Lajos ez utóbbi könyvében a dél-zalai város néhai, „sörös múltjának” hangulatos képei elevenednek meg, ahogy a Švejk címû regény szerzõje, Jaroslav Hašek nagykanizsai látogatásáról szóló rövid történetei is helyet kaptak.
(ZAOL)
