Bihács
Bihács a Bosznia-Hercegovinai Föderáció nyugati kantonja központja, a horvát határ mellett, Bosznia-Hercegovina északnyugati részén fekszik. A város közigazgatási, oktatási és kulturális központ, hetvenezer lakosa van. A délszláv háborút követően 1995-től Bihács az Una-Suna kanton központja lett. A várost az Una folyó szeli ketté, a térség gazdag növény és állatvilággal rendelkezik, jellemzőek a karsztos kőzetek, jelentősek a kantonban az idegenforgalmi lehetőségek. A város első írásos említése – akárcsak Nagykanizsáé – egy IV. Béla által kibocsátott dokumentumban olvasható: 1260-ban mint a horvátországi Topusko templomának birtokát említik. 1262-ben szabad királyi városi rangot nyert. Bihácson ebben az időszakban többször ülésezett a horvát rendi gyűlés (szábor) is. Privilégiumait 1412-ben elvesztette, amikor az ott tartózkodó Luxemburgi Zsigmond a várost átadta a Frangepánoknak. A törökellenes harcok idején, a 16. században ismét királyi uralom alá került. Az azonos nevű régióban fekvő Bihács egészen a boszniai szandzsák 1592-es elestéig visszaverte az oszmán támadásokat. Bihács a legnyugatabbra fekvő európai erőd volt, amelyet az oszmánok valaha meghódítottak. Ennek dicsősége Haszán-pasa Predojevićnek, a vlach származású boszniai vezírnek jutott. Bosznia nagy része már 1463-tól oszmán uralom alatt állt. A várost a boszniai pasaluk részét képező bihácsi szandzsák központjának nevezték ki. 1699-ben a boszniai szandzsákhoz csatolták, majd 1865-ben újból szandzsák székhely lett, egészen Bosznia-Hercegovina 1878-as okkupációjáig. Az osztrák-magyar uralom kezdetén a hatóság szimbolikusan megnyittatta a városkaput. Az időszak csaknem egészét jellemző békeévek alatt, 1888-ban a hatóság lebontatta az óvárost a külvárosoktól elválasztó várfalat. Számos iskola (köztük gimnázium), és a városi polgárság javát szolgáló egyéb létesítmény épült, valamint kiépült az infrastruktúra-hálózat, és megindult az iparosodás. Az új köz- és lakóépületek europaizálták a város addigi oszmán jellegét. Bihács lakóinak száma is növekedésnek indult: 1910-ben 8370 lakosa volt. A város a királyi Jugoszlávia időszakában is prosperált, bár az 1930-as évek gazdasági világválsága nyomott hagyott fejlődésén. A második világháborúban Bihács egy ideig Josip Broz Tito partizánvezér (és későbbi jugoszláv elnök) főhadiszállásául szolgált. Nemcsak a náciellenes harcok központja volt, hanem a Jugoszláv Népfelszabadító Antifasiszta Tanács (AVNOJ) 1942-es ülésének színhelye is. Emiatt a megszálló csapatok célpontjává vált; a németek 1943-ban visszafoglalták, és egészen 1945-ös vereségükig megtartották. Az 1992 és 1995 között folyó boszniai háborúban a várost a szerb csapatok több mint három évig ostromolták. Bihács blokádja végül 1995 augusztusának elején, a horvát hadseregnek a boszniai hadsereggel közös Vihar hadműveletének keretén belül végrehajtott akcióját követően szűnt meg.
Honlap: www.bihac.org
